Londonban

Édesanyának igaza lesz, ebből sem lesz bestseller...

Megpróbálom összefoglalni, ami most hirtelen eszembe jut.

Munka: Nem akarom ismét az elcsépelt szöveget írni. Mind a ketten dolgozunk, örülünk hogy van munka. Életemet már rendes dolgozónak tekintik és megbecsülik, ami jól esik neki. Nekem a munka ugyanaz, most pedig szabin vagyok, mert nem engedték hogy a szabin dolgozzak.

Egyéb:

Brighton: Felkerekedtünk pár hete és lelátogattunk az egyik legkedveltebb partra. Az utazás autobusszal történt amire is úgy sikerült feljutnunk, hogy megmondtam a sofőrnek, olyan nincs hogy mi nem férünk fel, tehát felfértünk... elég volt egy kis homlokráncolás... szóval Brightonban egy hatalmas mólón sétálgattunk, aztán a parton, majd valamilyen palotaszerűséget is megnéztünk...a partra visszatérve még megebédeltünk néztük azt a pár idiótát aki 10-12 fokban és szélben bemerészkedik a vízbe... fényképeztünk párat, a mólón lévő játékteremben elvertünk pár fontot... délután pedig felpattantunk egy hazafelé tartó buszra és már megint itt találtuk magunkat Londonban...

kb 1 hete jártunk Laciéknál kis grill partyn, elég jól sikerült, mindenki jól érezte magát, az est fénypontja talán az volt, amikor mi férfiak a kertből megpróbáltuk bevinni az asztalt, amit szinte minden irányba forgatva megpróbáltunk begyömöszölni de nem sikerült, én például már sírva fetrengtem a röhögéstől hogy körbeálljuk vagy hatan azt a szart és nem tudjuk beforgatni... jól néztünk ki... aztán egy valakinek sikerült, de az már nem is volt olyan érdekes... aztán még pókereztünk egyet és irány haza, bár a banda egy része megpróbálkozott a magyar diszkóval, de nem sok sikerrel...

A múlt hétvégén lettünk 2.5 évesek, vettem Életemnek egy plüss elefántot, amit már régóta szeretett volna, és este elmentünk egy hangulatos kis bárba, másnap aztán készített nekem nagyon finom ebédet és pihentünk... a hétvégén még elnéztünk olyan helyekre, ahol nem jártunk. Megnéztük a Kleopátra tűjét és a Lloyds of Bankot... sétáltunk egyet, mégha nem is volt olyan jó idő...

Már készülünk a hazaútra, egyre többet járunk vásárolgatni... számoljuk a heteket...

puszi mindenkinek

Munka: továbbra is a bíróságon feszítek, nemsok minden történt mostanában, a legérdekesebb eset talán amikor a fiatalkorúak napján ketten össze akartak verekedni, és szét kellett őket szedni, de semmi extra... egy másik gyerek meg már azt hitte, hogy vége van a tárgyalásának és kisétált, azonban a huncut rendőrök kint várták, hogy letartóztassák egy másik ügy miatt... volt ám öröm, boldogság... Adri továbbra is levélborítékolás számban gyúr az olimpiára...

Életem Szülinapja, március 16: Mivel eme jelentős nap vasárnapra esett, így kénytelen voltam péntekre tervezni egy kisebb meglepetést. Nos, a művelet kivitelezésére szánt időm kissé leredukálódott, mikor az én Drágám a szokásos érkezésének ideje előtt rámcsörgött, hogy már úton van hazafelé... Nomármost a következő dolgokat kellett megoldanom: először is 3 hatalmas poszter nagyságú papírra kellett vetnem: Szeretlek, 24, Boldog Szülinapot. A szokásosnál is szebbe gyöngyírásommal megoldottam. gyertyák elrendezése és üzembe helyezése... akadtak gondok... 10 szál rózsa megfosztása a szirmaitól... a vége felé már profin téptem... tortának látszó tárgy elhelyezése, valamint bor és poharak... azt hogy ebből mi, hogy sikerült majd a képeken láthatóak... Mivel Életem a vártnál előbb toppant be, így az utolsó simítások kissé elhanyagolódtak, de nagyjából minden a helyén volt... szóval sikerült a meglepetés...A saját meglepetéseim mellett pont megérkezett Anyum csomagja is amiben a ferreró rosé csokor mellett sok més nyalánkságot is talált... Másnap az ajándék 2 új felső volt még...

Pihi: Most épp a 4 napos Húsvétot Ünnepeljük, még szerencse, hogy fizetik... Nem csinálunk semmit, dejóóóó... A minap nézegettem a neten a telefonokat, és mivel az én Drágámnak mindig a legújabb legjobb telcsi tetszik meg, olyan amilyet otthon még nem is ismernek, vagy nem lehet kapni, így neten vásároltuk meg és a héten meg is kapjuk... jobban várja mint a Mikulást vagy a Karácsonyt...

Időjárás: Épp a minap történt: Kb 1 óra történéseit írnám itt le: ragyogó napsütés, már már a szabadba merészkedés gondolatával kacérkodunk, de aztán egyszercsak valaki elhúzta a függönyt és zuhog az eső, szupika, 10 perc és újra ragyogó napsütés... na majd most???, de nem egy pillanatra félrenézünk és már megint esik az eső meg már a hó is...juhééé... a végén egy kis jég is.... majd mire kattintanék a kamerával már süt is a nap megint... ekkor éreztem eljött a pillanat, hogy behúzzam a függönyöket és a fantáziámra bízzam milyen idő lehet odakint...

Lotto: vettünk 2 szelvényt kitöltötük és mivel 2-esünk lett mindkettőnknek nyertünk egy kis lét, amit gyorsan borra váltottunk, dejó is az ingyen pia... Mivel ezen a héten is vettünk, de nem nyertünk, így kénytelenek voltunk fizetni a borért... no majd legközelebb...

Hirtelen most ennyi....

Puszi Mindenkinek

Nos lássuk csak...

Net: a két Homár (lsd. Homokos egyének) akik a szomszédunkban laknak, olyan kis ügyesek voltak, hogy elintézték hogy ne legyen net majdnem 3 hétig. Ez igen mély nyomot hagyott letöltési szokásimon és a kapcsolattartáson az otthoniakkal. Sebaj, mostmár túl vagyunk a krízisen és újra online-ok vagyunk.

Munka: Továbbra is nyitogatom a kócerájt és délután már vágtatok is haza. Sikerült a fizetési papírjaimat is elintézni a céggel. Rá kellett jönnöm, hogy telefonon keresztül ha próbálok értekezni a "főhadiszállással", finoman szólva rám se bagóznak, mikor viszont személyesen mentem be, teljesen más volt a helyzet, mindent ripszropsz megoldottak. Most azt tervezem, hogy szombatonként bevállalok egy-egy műszakot még mert jól megdobná a fizut. Életemnek mostanában nincs annyi munka, aminek én örülök, Ő viszont már kevésbé.

Zoliék: Fabruár 8 környékén az egyetlen WizzAir-e géppel, ami nem késett megérkeztek Bratyóék. Nem sikerült rossz buszra szállniuk, így összefutottam velük a végállomáson. Megjöttek lepakoltak, megnyugodtak, elhelyezkedtek, és indult a maratoni pumpálás. Hétvégén elmentünk velük a városba láttak mindent amit gondoltak. Felpattantak a helyi óriáskerékre is. Aztán a London Akváriumban és jártunk, ahol még mi sem voltunk. Érdekes volt, csináltunk pár másnapos fotót, mivel előző este a magyar dizsiben múlattuk az időt. Aztán hétfőn, kedden már maguk járták a várost mivel nekünk meló volt. Szerda hajnalban aztán felraktam őket egy buszra. Könnyes búcsú, madj megegyeztünk jövőre ugyanekkor, ugyanitt...:D 

Pihi: Laciéknál voltunk a minap látogatóban, és iszogatni kicsit, egyébként általában itthon pihenjük ki a hetet, ha jó idő van megtámadjuk a mókusokat egy kis mogyoróval. Most hétvégén azonban elkapott minket a túrista-láz és elindultunk a világhírű British Múzeumba. ami tényleg gyönyörű épület, ami azonban a látnivalókat illeti, kicsit többre számítottunk. Meg voltunk azért elégedve. Életem ezen a hétvégén is isteni ételeket készített, de ezt azt hiszem már nem is taglalnom, mert mindig így van.

Képeket ha tudok beszúrok ide, de végülis e-mailben mindenki megkapja majd a jussát... :)

Ezúton is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK ÉDESANYÁMNAK és PEPÉNEK!

Terv: Mint azt már minden kedves érdeklődő tudja nyáron visszaérkezünk kicsiny országunk légterébe. Az időpont pedig nem más mint......... itt egy kis dobpergést kérek.............................................................................................................. ...................................................................................................................... .................................................................................július........................... ........................................................................................14 TÁDÁM !!!!!!!

A konfettizáporos, pezsgődurrogtató esemény megdöbbentően izgalmas részeletit egy exkluzív blog bejegyzésben teszem közzé...

Addig is puszi mindenkinek...

Utazás haza: A szinte már szokásos géppel délelőtt 10-re otthon is voltunk, szülők vártak minket és inokatesóm is kijött a barátjával. Irány haza. Otthon nálunk ebéd együtt a két család. Ezúton is üzenem nagyon finom volt minden az egész héten... De mivel 1 hét alatt próbáltak szüleink 3 hétre való ételt belénklapátolni nem mindenből sikerült annyit enni, mint terveztük...:) A nap végére kicsit elfáradtunk mivel nem sokat aludtunk és korány lefeküdtünk. Másnap reggel fél 5kor keltem mivel Életeméknél disznóvágásra készültünk. a fél 6os érkezésemmel elsőnek jelentem meg. Lehet mert már vártam a napot. Megérkezett mindenki és kezdődött a vérontás, a trancsír meg minden. Meglepő volt viszont a koca hozzáállása a dolgokhoz, mert mikor már mind körbeálltuk és épp arról társalogtunk merre dőljön szegény, Ő kényelmesen szundított még mindig. Nagyduzzogva aztán felébredt amikor már félig kiréngattuk a ketrecből, de aztán is elég nyugis volt kussolt végig, nehogy felébressze a szomszédokat. No mind1 szóval megvolt a dolog és egy nagyon finom napot zártunk. Estefelé még beugrottam Molnár kollegához, hogy megnézzem hogy megy a pókerbiznisz. A hét sajnos elég gyorsan elment, de azért elugrottunk pár helyre. Megnéztük az uszodát, elugrottunk Kecskemétre suli ügyben és Csuszáékhoz, aztán Egerbe egy estére Bátyámékhoz, ahol elugrottunk egy helyi mulatóba is. Egyik este még egy kis iszogatásra is volt időm Molnárral, Gerivel, Kocekkal és Durucz úrral kis pókerezés keretében. Sajnos a rövid idő miatt nem volt alkalmam minden ismerőssel találkozni, Életemnek sem. Az idő egész héten tűrhető volt. Az utolsó napokban még beiktattunk egy vacsorát Orsiékkal, ami után őrült zsírpartiba kezdtünk... Gyorsan elszaladt a hét és már ott is találtuk magunkat a váróban Ferihegyen. A még említésre méltó mozzanat a beszállás előtti átvizsgálásnál történt, amikor is 2 kissé öntelt picsa nehezményezte, hogy csizmáikat is le kellett venniük mielőtt átmennek a kapun. Valami olyasmit elmegettek, hogy ez megalázó meg ilyenek, mi meg a határőrök jót röhögtünk rajtuk...

Visszaérkeztünk a rakat kajával, mikor megérkeztünk szokásos módon egész hétvégén nem láttunk senkit az egész lakásban, ami annyira nem jelent problémát. Aztán elkezdőtek a szürke hétköznapok. Elkezdtem őj beosztásom, mint bíróságnyitogató kisiparos. Kaptam egy rakat kulcsot és nem sokkal kevesebb kódot és már mehettem is... így hét végére azért már nem keresem olyan sokáig a megfelelő kulcsot a csomón. és délutánjaim szabadok, ami nem rossz dolog...

Életemet meg annyira várták vissza a végnél, hogy el sem kezdték az új munkát, addig amíg vissza nem ért... Mindenki nagyon várta és mindenki érdeklődött, hogy telt a hét meg ilyenk aminek én is örülök, hogy ennyire kedvelik és jól érzi magát ott.

Egyenlőre ennyi, dolgozunk, pihenünk és várjuk Bátyámék érkezését febr.8án...

Puszi Mindenkinek...

Először is egy kis áttekintés az elmúlt hét eseményeiből...

Szilveszter: Az ismerősök többsége a London-eye környékén lévő tüzijátékot részesitette előnyben, amig mi inkább a közeli diszkóba mentünk másokkal. Itthon vártuk Gáborékat kis iszogatás aztán át a buliba...nem sokkal éjfél előtt aztán jött a hivás Laciéktól, hogy ők is inkább csatlakoznának hozzánk, mert a tüzijátékos buli nem igazán jött be nekik a többezer emberrel... Szóval jól telt az este, bár éjfélél se zene leállás, happy new year vagy valami, csak ment a buli, aztán mindenki rájött amikor rájött, hogy uppsz már elmúlt éjfél, szóval BÚÉK... No mind1.

Miután kihevertük a szilvesztert már mehettünk is vissza a melóba... Hétvégén, vasárnap, vagyis ma, mivel jó idő volt (sütött a nap, +10 fok) elmentünk a nem messzi Alexandra Palace-hoz (London legmagasabb pontja) és csináltunk pár fotót és sétáltunk egy keveset.

Már számoljuk a napokat, mikor megyünk is haza, már csak 6 nap... Otthon is nagyon várnak már ránk, no meg a haverok. Igaz, rövid a hét és elég sokmindenkivel találkoznék, biztos nem lesz mindenkire időnk. Dehát ez van, jönni kell vissza munkába.

Munkáról annyit, hogy Adri ugyanott gyűri a leveleket, boritékokat, amig én őrzök-védek a biróságokon...

Most hirtelen ennyi... puszi mindenkinek

Karácsony: Mivel egyikőnk sem töltötte még az ünnepeket a család nélkül továbbá egy idegen országban, így elég furcsa volt, de itt voltunk egymásnak és ez a legfontosabb. A karácsonyfát szokás szerint 24-én este díszitettük, nem úgy mint az itt élők többsége már november elején. Aztán egész nap sütés főzés, csirke egészben krumplipüré, sütikék, sóskifli készítés, amiben jümagam is aktívan részt vettem, szóval volt itt minden. Ittunk ettünk, mintha otthon lennénk. Az otthoniakkal minden nap beszélgettünk. Este aztán ajándék átadás, pihi, tv, film nézés. Más volt, de boldogan telt a karácsony.

Egy pár nappal még karácsony előtt átugrottunk Laciékhoz, mivel elköltöztek és meg akarták mutatni a pecót. Ott aztán gyorsan rá is beszéltek minket egy taposógépre vagy mire, amit aztán házhoz is szállítottak nekünk. Azóta azon nyomulunk szinte minden nap.

Meló: Életem ugyanott munkálkodik. Szerencsére minden nap ellátják munkával. Nekem pedig elkezdődött a security meló. Mivel még csak most kezdtem, ezért beugrósként tesznek egyik helyről a másikra. Először itt egy nem messzi bíróságon kezdtem pár napot, ahol egy magyar csajszival is találkoztam és beavatott néhány dologba hogy is mennek ebben a munkában a dolgok. no mind1 a meló nyugis, a bejáratnál fémdetektoros ellenőrzés vagy a termek előtti várók felügyelése a fő munka. Angolt is lehet ilyenkor gyakorolni, márha megértem az ezerfajta tájszólást meg akcentust amivel ezek beszélnek nekem. A baj, hogy már ha jól számolom kb. 4 bíróságon jártam és látok különbséget. Volt olyan hely sajnos ahova nem szívesen mennék minden nap. Nem is a meló miatt, hanem a szabályok miatt, ugyanis nem mindehol ugyanúgy ellenőrzik az embereket és ebből adódnak a gondok. Valamint a bíróságok többségén hetente csak 1 nap van fiatalkorúak bírósága, nem minden nap, mint például a Stratfordi bíróságon ahol szintén volt alkalmam dolgozni pár napot. Sajnálattal kell mondanom, hogy itt a fiatalkorúakkal sokkal több gond van, mint a felnőtekkel, és sokkal kevésbé büntetik őket, de ez egy hosszú történet...

Szóval meló van, de minden héten máshol, ami nem is baj mert most megyünk ugyebár haza 1 hétre és utána elég lesz találni egy helyet ahova minden nap mehetek.

Az ajándékokat már szinte mindenkinek beszereztük, szóval készen állunk Magyarországra és a hidegre, mivel itt meglepően jó, 8-10 fok van és még a nap is többet süt mint egész nyáron. Gyanús is ez nekünk...

Park: A minap, mivel dögelsztő meleg volt :) kimentünk a szemben lévő parkba, ahol már egyszer megtámadtak minket az éhező mókusok, hogy most aztán hülyére etetjük őket. Megtaláltuk a vér- és mogyorószomjas mókusokat, akik miután körbevették követelték a jussukat, amit azonnal át is nyújtottunk ünnepélyes ceremónis keretében... Szóval megetettünk pár szőrösfarkút, aranyosak voltak meg minden, szinte az ember kezéből ettek. Ez az idill, ami olya ritka ember és állat között egészen addig tartott, amíg meg nem jelent pár kutya akik szintén játszani akartak velük egy kis fogócskát, amire a mogyorózabálók már nem voltak olyan nyitottak... no mind1 hátrahagytuk mogyoróinkat és hazaindultunk a naplementében...

u.i.: Kedves Bátyámnak üzenem, hogy az évfordulót mi az első csókkal egybekötött első estétől számoljuk, amikor összejöttünk... Kis segítség: A Tiétek valószínűleg attól az estétől számolva lenne, amelyikre nem emlékszetek vagy nem akartok emlékezni...vagy ki tudja...Édesapámnak köszönjük, a hozzászólást, még úgy is hogy igazából a bejegyzésemhez az égvilágon sehogy nem kapcsolódott, de mindig szívesen veszünk hasonló történeteket...

Üdv Mindenkinek....

Mivel ezt az egész blogot csak úgy elkezdtem írni, nem igazán volt bevezető része semmi történet az itteni dolgokról csak úgy bele a közepébe...

Néhány érdekesség Londonból:

Oyster card: műanyag mágnes kártya, amit az összes közlekedési eszközre használni lehet. Olyan, mint egy bérlet csak jobb, mivel ezt a kis kártyát fel lehet (kell) tölteni minden héten. Itt Londonban 6 fő zóna van. 1-es a központ és kifelé mint a gyűrűk mennek a zónák. Az ember ugye azokra a zónákra töltheti fel a kártyáját ahol lakik és amerre dolgozni jár.

Rezsi: Villany, gáz: Az itteni dolgokat ilyen ügyben elég egyszerűen lerendezték. Van ugyebár itt egy villanyóra meg egy gázóra, ezekhez van kis mágneskulcs. Ezekre a mágneskulcsokra pénzt lehet feltölteni és azzal pedig az órákat lehet töltögetni, az pedig vonja szépen le magától és közben lehet figyelni is hónap közben éppen mennyibe került addig az áram, gáz.

Kamerák: Mint a világ egyik legbekamerázottabb városa, minden sarkon folyamatosan a személyiségi jogaimat sértik :), az ember már a fenekét sem vakarhatja meg hogy ne lássa egy kamera. Busz, metró, vonat, utca, kisutca, sikátor... mindenhol... Nincs olyan lepukkant 1 fontos bolt (mint otthon a 100 forintos) ahol ne lenne kamera.

Közlekedés:

A buszokat nem kell bemutatni és a metrót sem. Vannak még vonatok is amelyek a hazai IC-kre hasonlítanak, ezekből is nagyon sok van, ami viszont érdekes, hogy például egy csomópontnál ahonnan egy csomófelé mennek tovább nem 25 vágány van hanem 2 összesen és a vonat elején kiírva merre megy. Így 10 másodpercenként suhannak kifelé a vonatok minden irányba.

Évforduló: Drága Egyetlenemmel november 24-én betöltöttük a 2. évet. Ezt megünnepelendő foglaltam asztalt egy nem messzi ciprusi étteremben. A helyet úgy kell elképzelni, hogy látványkonyha, hortobágy-i beütésű fa cuccokkal. A hely kifogástalan volt. Nem véletlenül volt jelölve a legbarátságosabb vendéglátású hely 2007-es díjára (emléktáblán lehet olvasni). A főnök személyesen jött elénk és ültetett le. Pincér felvette a rendelést, 5 perc és jött a kaja. Bor: Kiöntött egy keveset aztán várta hogy kóstoljam meg és bólintsak vagy vmi hogy jöhet a többi, én meg már azt hittem sajnálja, hogy nem ad többet... mondom nem kocsival jöttünk öntsed már apukám.. :) Szóval minden rendben volt, nagyon finom bárányt ettünk mindenfélével és nagyon jól éreztük magunkat. Ezután még egy kis séta és otthon fejeztük be az ünneplést.

December 2-án eljött a nagy nap, elszabadultunk a hideg, szigetelés nélküli pecóból. Lazán azt gondoltam 2-3 óra és átviszünk mindent, fél nap ráment, nembaj. A szobát a két egyforma természetesen koszosan hagyta ott amit sikerült egy pár nap alatt megoldani. Úgyhogy most örülünk. Minden okés.

A hétvégén kaptunk egy csomagot Életem szüleitől, volt abban minden mi szemnek, vagy inkább szájnak ingere. Szaloncukor, virgács, szalámi, Pálinka, mikulások... Nagyon meglapődtünk és nagyon örültönk a csomagnak. Ezúton is köszönjük.

Munka: Drágám a CGI nevezetű borítékhalmozó-feldolgozóban :). Én még muffinlázban égek, de jövőhéten változnak a dolgok. Hétfőn mehetek az ideiglenes engedélyemért és elvileg kezdhetek mint security officer, de még nemtom. Most jöhetne a kérdés, hogy hol, meg hogy is álltam már ezzel a melóval, de én is alig tudom magamat követni, szóval inkább nem megyek bele.

Időjárás: Esik, esik, esik, néha nem , de aztán nagyon el kezd esni, reggelente csak amíg munkába megyünk vagy bárhova, meg amikor kinézünk az ablakon... állítólag valamikor nem esik, talán amikor alszunk. Összegezve: ahogy tavasszal szokta mondani Szilárdbá: "Országszerte (értsd: szóval itt ott amott, bárhol, majd kiderül) előfordulhatnak (értsd: franc tudja, talán lesz, talán nem) záporok, zivatarok (értsd: csepereg vagy zuhog), több kevesebb napsütéssel (értsd: lehet közben valahol süt majd a nap)... imádom " Szóval itt esik...

 Egyenlőre ennyi... puszi mindenkinek

u.i.: lehet hogy nem is sikerült olyan hosszúra ez, no de majd a legközelebbi sem lesz az...

Helloka Mindenkinek!

Először is egy pár szó az elmúlt hét eseményeiről.

Munka: Életem a CGI nevezetű cégnél dolgozik, mint mostanában elég gyakran. Munka nyugis, borítékolgatás egész nap. Nagyon jól érzi magát ott, még az angolt is gyakorolja kicsit a kolléganőjével. Ennek én is örülök. Sikerült a virágboltos nővel is beszélnie és szombatonként ott kamatoztathatja tudását illetve sajátíthat el új dolgokat, úgy látom tetszik neki.

 Nekem még mindig futószalagon jönnek a muffinok, de egy kis előrelépés már történt a security-s karrieremben is. Hála a magasságos magyar köztársaságnak és a London-i Royal Mail postai szerveknek, akik lassabak mint valaha, megérkezett az erkölcsibizonyítványom, amin semmi nyoma a börtönben töltött pár évemnek...huh.. :) Szóval ez is megvan, no de mivel eme okmány magyarul van, még le kell fordíttatnom. A lényeg viszont, hogy miután még ezt a papírost nem tudom odaadni a cégnek még várni kell. Egy szó mint száz idén már nem őrzök semmilyen rendet sehol... no de majd jövőre...

Szórakozás: Alkalmunk volt ismét egy felejthetetlen estét tölteni a két egyforma sráccal (nevezzük őket csak Rebicsek ikreknek), akikkel a magyar diszkó néven ismert objektumba indultunk... Meglepően normális zenék voltak, és amiről mi nem is tudtunk, aznap sztárvendég is volt... Zalatnai Cini. Mielőtt megérkezett, azért a DJ felhívta a figyelmünket a pénztárcákra odafigyelni... akis aranyos... Szóval befért az ajtón cini és leadta a műsort, közben ledobott pár kilót és már ment is.

A héten még volt időnk ellátogatni az Oxford street-re is ahol már minden karácsonyi díszben van, ugyanis itt a jóemberek, már elkezdték a karácsonyt, sok helyen már áll a fa (nem vicc), hazafelé ugyanis jópár lakásba be lehet látni és saját szememmel láttam, azt hittem már kiesett egy hónap. Szóval itt már mindenkit elkapott a LÁZ. Azt már meg sem említem, hogy Haloween óta itt minden este mennek a rakéták felfelé (itt rekétát minden mennyiségben minden sarkon lehet kapni, petárda nuku). Szóval azóta minden este szilveszter.

Étel, ital: A drága egyetlenem az utóbbi hétvégéken is csinált minden jót nekem. Volt itt minden: tojáspörkölt, gyümölcsleves, krumplifőzelék, rántottcsirke ... minden nagyon finom volt és ezt szeretném itt külön kihangsúlyozni, hogy IGEN, IGEN FINOM VOLT... És ezt most nem csak azért írom, mert itt ül mellettem Életem.... :) Na de most komolyan, meg sem érdemlek egy ilyen Nőt... Ezúton is Csókollak...

Lakás: A két egyforma srácnak köszönhetően egy nem mindennapi lehetőségünk adódott. Mivel Ők hazamennek pár héten belül, mi költözünk a helyükre. A szobáról elég annyit hogy kétszer akkora mint a mostani, meleg (itt szar a szigetelés, kicsi a radiátor stb...), a metróállomás a bejárati ajtótól kb 15 tyúklépésnyire :). TV, Net, külön fotel, dohányzóasztal, számítógépasztal, szóval jó lesz... Mindent lebeszéltünk és két hét múlva megyünk.

Hirtelen most ennyi, mert holnap már várnak ránk a borítékok, meg a muffinok...

Puszi Mindenkinek

kép:

Halloween:

Mivel itt kint majdnem olyan hagyománya van ennek, mint amerikában, igy itt is nyomultak a gyerekek házról házra és követelték a csokikat. Drágámmal mi is készültünk és bár én nagyon útálom a tököt a kifaragásában nagyon jók voltunk. A hétvégén pedig mivel fillérekért adják a rakétákat így mindenki lötte minden udvarból, egész hétvégén agusztus 20 volt. :)

A legújabb divat: a szörnyűség neve: LÁBUJJBEDUGÓS CIPŐ... Igen igen jól olvastad cipő !!! Na ez egy kicsit sok volt nekünk mikor először láttuk. Aki ezt elkövette nem más, mint a NIKE. Gondolom milyen fillérekért árulhatják. SZÉP. Remélem otthon is hamar elterjed ez a csodás lábbeli.

A hétvégén az egész heti melót kipihenendő Drágámmal iszogattunk filmnézés közben és az estét a nem messzi pub meglátogatásával fejeztük be, ahol sikerült találkoznunk egy magyar csapossal. Jó volt.

Új Laptop: A lakótársunk Tamás, aki a ház bizniszembere tudta, hogy nézelődünk laptop ügyben ezért szólt, hogy lenne egy masina... Amit sikerült is magunkévá tenni. Nem nagyon dicsekszünk, de most a piacon elég jónak számít. és mi féláron vettük bibibí...

Meló: Dolgozunk ezerrel. Nekem a melóm annyiban változott, hogy jövőhéttől 11 órát dolgozom, szal több lesz a lé...

Most hirtelen ennyi...

Az elmúlt hetekben történt:

Visszajöttünk nagy tervekkel. Részemről elkezdődött a security officer meló tréninge. 4 nap intenziv tanfolyam, ami különösebben nem volt túl nehéz, csak a szavakkal gyűlt meg néha a bajom. Szerencsére a külföldiek voltak többségben, igy nem én voltam az egyetlen akinek ilyen gondja volt. Lement a két vizsga, aminek eredményeit kb 1 hónap múlva igérték. Miután szembesültem a ténnyel, hogy itt bizony nem lesz egy kettőre még meló, ezért csatlakoztam ismét az ügynökségesek népes táborához és elmentem oda ahol Életem is dolgozik. Azóta egy muffin és sütigyárban (ennek egyenes következményeként elkezdtem hizni) tevékenykedem. Mialatt ott nyomulok, közben várom az erkölcsibizonyitványom meg a levelet, hogy mehetek melózni biztonsági őrként. Annyi előrelépés viszont már történt, hogy felhivtak, hogy mehetek be az uniformisomért. Az egyetlen problémám ezzel az adódott, hogy mivel itt ahol vagyok hétfőtől péntekig fél 8-tól 5ig vagyok igy nem nagyon van időm elmenni, viszont sikerült elintéznem, hogy hétfő reggel az uniformisért beszaladok (a város másik végébe), aztán megyek dolgozni.

Kirándulás: Az egyetlen szóra méltatható kirándulásunk mióta visszajöttünk Greenwichbe történt vonattal. Nagyon szép a környék, egy már megszokottnak vehető gyönyörű parkkal. Csináltunk pár képet amit lentebb "közkivánatra" felteszek.

Életem mióta visszajöttünk ugyanott dolgozik, bár alkalma volt egy virágstúdió világába is belekóstolni, ahova ha minden jól megy akár hosszabb távra is mehetne. Mostanában egy olyan helyre ment amit kicsit bővebben is leirok. A meló kb úgy néz ki, hogy fognak 30-40 Nő-t meg kb 10 férfit és beteszeneka egy hangárszerű rakatárba, ahol nemsokkal van jobb idő mint kint (ergo kurva hideg van már most ott). Naszóval a meló abból áll, hogy az asztaloknál a nőknek 2 doboznyi mosópor zacsit (újságokhoz tűzve reklámnyi mennyiség) kell papir tartóba majd dobozba tenni. Kb 200 ilyen zacsit 1 óra alatt kell végrehajtani, ami nem könnyű. A lényeg viszont és ami meglepett engem, hogy ezek a barmok (az ottani cég főnökei), mert sajnos nem tudok rájuk mit mondani, azt csinálják, hogy aki nem csinálja meg csak 1 óra 10 perc alatt azt szépen hazaküldik. Az ugyebár nem jut eszükbe hogy igy méginkább nem halad a munka, mert a banda felét minden nap hazaküldik, de úgy látom nem érdekli őket. Okosak. A legnagyobb baromságot viszont pont Életemmel követték el amikor Ő időben csinálta egész nap a dolgát, mégis Őt "szidták le", hogy igy sem elég gyors vagy valami ilyesmi. No mind1, hál istennek ennek vége és újra oda mehet dolgozni, ahova szeret is.

Pénz: Mikor visszajöttünk, kicsit hiján voltunk, mivel a hazaruccanásunk belekerült elég sokba igy hirtelen, és mivel én meg tréningeztem addig sem kerestem a pénzt, szóval eléggé necces volt a dolog. Amióta viszont mind a ketten dolgozunk és mivel többet tudunk dolgozni a heti 40 óránál igy a múlt heti fizunk már lég szépre sikerült. Csak úgy hozzávetőlegesen kb 170.000 HUF-ot kerestünk ezalatt az 1 hét alatt. Remélem a továbbiakban is sikerül ennyit összekaristolni.

Tegnap elmentünk kicsit nézelődni, sikerült Drágámat rábeszélni arra a felsőre amit már egy ideje kinézett itt egy nem messzi boltban. Aztán a továbbiakban aktiv pihenést terveztünk, amit tökéletesen kivitelezünk eddig.

Megpróbálok a továbbiakban gyakrabban irni... puszi mindenkinek

Szept 14-22 ig hazalátogattunk kicsiny országunkba. Már nagyon vártuk az utazást és hogy végre találkozhassunk az otthoniakkal.

A repülőtéren már vártak ránk szüleink. Úton hazafelé mesélés természetesen. Otthon aztán átadtuk az ajándékokat és további mesélés, fényképnézegetés volt. Hétvégén a fő program kereszttesómék Lagzija volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat. A következő hét elég gyorsan lement. Ismerősök látogatása, este vacsik, sütögetések. Jó volt otthon kicsit.

Most hogy visszajöttünk elég sok tervünk van. Életemnek van most lehetősége virágboltban elhelyezkedni, nekem meg talán a biztonsági őr munka jön össze, de nem akarom elkiabálni a dolgokat.

Ma végignézzük a lakásokat is, mert ha minden oké elköltözünk. A héten eldől.

Hirtelen ennyi most...

Reggel 5...

Csörög a telefonom. Ismeretlen a szám. Gábor kollegám bnője telefonál, hogy nem-e esetleg tudom merre kószál már megint az ura. Szegény eléggé kivolt, hogy megint elment bulizni és még nem tolta haza az arcát. A telefon után nem tudom miért nem tudtam visszaaludni, azért lementem a konyhába netezni kicsit és csináltam reggelit Életemnek.

Visszatekintés:

szülinap:

Nagy erőkkel készültem a szülinapra. Megvettem minden hozzávalót, sós, pia, üccsi... Az ikrek, Gábor, Laci és barátnőik jöttek és persze az itt lakók is csatlakoztak a mókához, amit kb 22-23 óráig terveztünk nálunk utána átmegyünk a nem messzi pubba táncikálni kicsit. Amiből a végén nem lett semmi, mert ismét Gábor kollega nem volt alkalmas arra hogy bejusson ezért inkább otthon fejeztük be az estét, ami nem is volt baj, mert a végére én is megpihentem kicsit. Mindenki jól érezte magát végülis és ez a lényeg.

Éjszakai a város:

Szombat este kb 22:30 körül kitaláltuk, hogy hamár ilyen kellemes az este elmegyünk a folyópartra és a Tower Bridgehez. Felpattantunk a 341-es buszra és kb 40 perc múlva  már ott is voltunk a London Eye melletti hidnál. Csináltunk pár éjszakai képet is. Gyönyörű volt. Aztán átsétáltunk a Tower Bridge-hez is és ott is fényképeztünk párat, aztán irány haza.

Camden Town Piac:

Laciék most méginkább megkedveltek minket és hivnak mindig magukhoz, vagy a környékükre. Voltunk is vasárnap a tőlük nem messzi piacon nézelődni. Kár hogy nem vittünk fényképezőt, mert olyan butikokat árusokat láttunk, amilyeneket sehol a világon nem nagyon lehet szerintem találni. A legrosszabb hely a Cyberdog nevezetű hely volt, ami egy olyan hely volt, hogy amikor bementem úgy éreztem magam mint a 8. utas a halál katakombái között. iszonyat volt. Üvöltött a tuci-tuci és olyan ruhákat árultak a robotnak inkább kinéző próbababákon amiket ép ember nem vesz fel. A legfurcsább viszon az volt hogy sokan voltak és vitték a cuccokat. Itt telljesül a mondás, hogy a szart is el lehet adni. És ez különösen igaz, mert itt Londonban az emberek annyit költenek olyan cuccokra, amiknek semmi haszna, amennyit csak tudnak. Találkoztunk a magyar sráccal aki nem is tudom hány éve árul a piacon olyan papirdarabot, igen papirdarabot, amivel madárhangokat lehet utánozni, és igen megél belőle mert viszik a barmok. A piachoz annyit, hogy nem egy józsefvárosira kell gondolni, bár van olyan része is, annál kúltúráltabb sokkal és kb 5ször akkora. Szóval ilyet is láttunk.

Festival:

Hétfő: Notting Hill Festival:

Ez valami Jamaica-i fesztivál szerűség volt, de egy budapest parádé ehez képest semmi. voltak buli buszok körülötte táncosok üvöltött a zene. Mindenki bulizott. Minden sarkon kaja, pia, valamint shop, ahol minden Jamaica-i felszerelést be lehetett szerezni. Csináltunk jópár képet és körbesétáltuk a környéket. Millióan voltak, ezért a biztonságot elég komolyan vették a helyi erők. A tömeget is folyamatosan figyelték és még a metrómegálló felől érkezők közül a gyanúsabbakat külön megmotozták. Egy élménnyel több volt ez a buli is.

Mai program: Életem most épp felrakja a levest, ha kész megyünk ide nem messze nézelődni meg vásárolni ezt-azt. Aztán estére hivtak megint Laciék hozzájuk, de szerintem jövőhét lesz belőle. Inkább itthon nézünk valami filmet vagy ilyesmi.

Ez a műszak is véget ért. Mindjárt reggel 7. Adrienn elment dolgozni. Melóról most hirtelen annyit, hogy a mai napig egész lájtos nap volt, de ma sikerült elrontaniuk a kedvem, azzal, hogy ismét csak mi maradtunk megpakolni az utolsó kocsit. No mindegy. A múlt hétvégén is gazdagodtunk néhány élménnyel, ugyanis az ikrekkel elmenteünk egy magyar dizsibe. Előtte valami ismerőseikhez is beugrottunk, aztán go. Sajnos elég felejthető volt a buli. Kevesen is voltak meg a pia sem volt olcsóbb mint máshol... Többször nem megyünk szerintem. Aztán a hétvégén még bementünk a városba kicsit nézelődni meg vásárolgatni ezt-azt. Aztán eljött a kedd. Szülinap. Melóban magyarok fülhúzogatás stb. Gondoltam meglepem Adrienn-t és elugrok a magyar pékségbe friss kakaósért meg ilyesmiért. Az egyik srác és épp oda ment mert beszokott ott segiteni vagy valami ilyesmi. Szóval megyek haza a még meleg pékárúval, ekkor már lehetett vagy 7 óra. Gondoltam is magamban nem hiányzok én senkinek, nem telefonálnak rám hol vagyok már ... Aztán belépek a szobába és ott vár engem torta, gyertya ajándék, Adrienn...minden... Nagyon meglepődtem, Imádom ezt a nőt. Képes volt felkelni hajnali 5-kor és engem várt reggel 7-ig csakhogy meglepjen. Egy sapkát már korábban megkaptam tőle, de most még egy nyakkendőt is kaptam amit felvehetek a lagziba. Most pénteken valószinűleg átjön néhány ismerős kicsit iszogatni meg elmegyünk a nem messzi kocsmába hogy rendesen megünnepeljük a szülinapom. Meg kell emlitenem, hogy a többi lakótársam sem felejtette el a szülinapom és valaki már fel is köszöntött, de a többiek péntekre gyúrnak hogy úgymondjam...

Más: ha minden igaz a repülőnket visszafelé is lefoglaltuk. Szeptember 22 este 19:40.

Most hirtelen ennyi. Puszi mindenkinek

Ismét eljött a péntek. Fizetés nap. JIPPII!!! Dől a lé.

Kis visszatekintés. Múlt héten elég sűrű volt a hetem nekem is meg Adriennek. Nekem kivételesen nagyon sok kocsit kellett pakolnom és szinte soha nem sikerült időben hazaindulni, morcos is volt a banda. A legjobb, hogy nyugodtan elküldhetem az összes külföldi munkatársamat, meg főnökömet melegebbé éghajlatra, hisz úgysem értik. A múlt hét legszebb mozzanata, mikor magyar honfitársam a dobozok között túrva arra lesz figyelmes, hogy mélyen nem tisztelt főnökünk üvölt neki (egyébként csak üvöltve tud beszélni) "Háde Norbert", ami annyit tesz "Gyerünk Norbert" erre a kolega csak annyit tudott mérgében mondani... "MIVAN MÁNMEG ???!!!" Persze a főnök semmit nem értett belőle, de gondolta majdcsak siett. Lehet hogy igy mesélve nem olyan vicces , de ott nekem tetszett... Szóval lement a "busy" (dolgos, elfoglalt) hét, és szombaton sikerült is kipihenni kicsit az egyik ikerrel. Elmentünk egy nem messzi kocsmába. Itt megjegyezném, eszméletlen milyen hagyománya van itt a kocsmázásoknak. Legutóbb amikro sétáltunk a városban pénteken délben, igen délben... csak öltönyös muksókat lehetett látni a pubok előtt ahogy vedelik a sört... Először azt hittem egy szokásos ebédidőt kaptunk el, de már végeztek azért itták már a sokadikat. Ja és nem azért álltak kint mert csak kint lehet dohányozni, hanem mert olyan sokan voltak bent is...

Szóval elment a múlt hét is. Most lassan indulunk a magyar pékségbe, aztán meg a városba. Lehet megnézzük a London Eye-t. Meg shoppingolunk is egy picit ha tudunk...

Most hirtelen ennyi, mert már indulunk is...

Ismét gyorsan elment a hétvége... Adrienn péntek-szombat nem dolgozott tehát pihi volt. A menü igazi húsleves, brassói. Szombaton aztán felkerekedtünk, hogy ismét felfedező útra menjünk. A cél a Big Ben és környéke volt. Amint azt sejtettük, amint leszálltunk a buszról elkezdett zuhogni az eső, aztán elállt kicsit kisütött a nap majd megint zuhi. Azért sikerült egy jót sétálni és fényképezni párat.

E hét végén végre megkapom a fizum, már várom. Hétvégén borozunk is egyet a nagy örömre. Puszta kiváncsiságból irtam egy helyi amerikaifoci csapatnak, akik válaszoltak is hogy várnak, lehet vasárnaponként kinézek az edzésükre.

Édesanyám levelére válaszolva (mert a freemail sajnos nem nagyon akar itt nekem menni): Mint azt irtam a repülőt már lefoglaltuk, mert most még olcsóbb, a visszautat is még kinézzük, mert úgy tervezzük visszajövünk. Nem nem csak azért megyünk haza, mert az esküvő lesz, egyébként is igy beszéltük meg, hogy kb 3 havonta megyünk majd haza. Adrienn nagymamája pedig elég beteg mostanában, most épp kórházba is került, úgyhogy náluk elég rossz a helyzet. Ez azért érdekes, mert Adrienn szülei nem tudom mennyire sejtik, hogy mi visszajövünk. Remélem ezt még pontosan megbeszélik, mert nem akarok ebből gondot amikor hazamegyünk. Egyébként jól esik, hogy hiányzunk, Ti is nekem, nekünk.

Megpróbálok ide is feltölteni még képeket...

Sok puszi mindenkinek...

Lassan ez a hét is véget ér. Elég húzós hét volt munkát illetőleg. Remélem a következő hét könnyebb lesz. A tegnapi éjszaka legjobb mozzanata az volt mikor egyik "munkatársam" a targoncával mikor le akart venni több száz liter majonézt valami rohadt magas polcról lezúditotta és minden úszott a majonézben. Először vicces volt, el is mosolyodtam egy pillanatra, de amikor kiderült hogy nekünk is segiteni kell eltakaritani már nem volt olyan mókás. Holnap ha minden igaz mind a ketten szabadok leszünk Adrival és megyünk valahova nézelődni, pihenni kicsit, ránk fér. Bár jobb lenne, ha már jövő péntek lenne,  mert akkor már kaptam volna én is fizut. Nemsokára hazaér,  nekem meg mennem kell dolgozni. Hétvégén nagy főzőcske is lesz. Húsleves, bundáshús..stb...

Más: A repülőjegy lefoglalva: szeptember 14 péntek délelőtt 10 körül érkezünk majd kicsiny országunk fővárosába...egy hét pihi...

folyt. köv....