Karácsony: Mivel egyikőnk sem töltötte még az ünnepeket a család nélkül továbbá egy idegen országban, így elég furcsa volt, de itt voltunk egymásnak és ez a legfontosabb. A karácsonyfát szokás szerint 24-én este díszitettük, nem úgy mint az itt élők többsége már november elején. Aztán egész nap sütés főzés, csirke egészben krumplipüré, sütikék, sóskifli készítés, amiben jümagam is aktívan részt vettem, szóval volt itt minden. Ittunk ettünk, mintha otthon lennénk. Az otthoniakkal minden nap beszélgettünk. Este aztán ajándék átadás, pihi, tv, film nézés. Más volt, de boldogan telt a karácsony.
Egy pár nappal még karácsony előtt átugrottunk Laciékhoz, mivel elköltöztek és meg akarták mutatni a pecót. Ott aztán gyorsan rá is beszéltek minket egy taposógépre vagy mire, amit aztán házhoz is szállítottak nekünk. Azóta azon nyomulunk szinte minden nap.
Meló: Életem ugyanott munkálkodik. Szerencsére minden nap ellátják munkával. Nekem pedig elkezdődött a security meló. Mivel még csak most kezdtem, ezért beugrósként tesznek egyik helyről a másikra. Először itt egy nem messzi bíróságon kezdtem pár napot, ahol egy magyar csajszival is találkoztam és beavatott néhány dologba hogy is mennek ebben a munkában a dolgok. no mind1 a meló nyugis, a bejáratnál fémdetektoros ellenőrzés vagy a termek előtti várók felügyelése a fő munka. Angolt is lehet ilyenkor gyakorolni, márha megértem az ezerfajta tájszólást meg akcentust amivel ezek beszélnek nekem. A baj, hogy már ha jól számolom kb. 4 bíróságon jártam és látok különbséget. Volt olyan hely sajnos ahova nem szívesen mennék minden nap. Nem is a meló miatt, hanem a szabályok miatt, ugyanis nem mindehol ugyanúgy ellenőrzik az embereket és ebből adódnak a gondok. Valamint a bíróságok többségén hetente csak 1 nap van fiatalkorúak bírósága, nem minden nap, mint például a Stratfordi bíróságon ahol szintén volt alkalmam dolgozni pár napot. Sajnálattal kell mondanom, hogy itt a fiatalkorúakkal sokkal több gond van, mint a felnőtekkel, és sokkal kevésbé büntetik őket, de ez egy hosszú történet...
Szóval meló van, de minden héten máshol, ami nem is baj mert most megyünk ugyebár haza 1 hétre és utána elég lesz találni egy helyet ahova minden nap mehetek.
Az ajándékokat már szinte mindenkinek beszereztük, szóval készen állunk Magyarországra és a hidegre, mivel itt meglepően jó, 8-10 fok van és még a nap is többet süt mint egész nyáron. Gyanús is ez nekünk...
Park: A minap, mivel dögelsztő meleg volt :) kimentünk a szemben lévő parkba, ahol már egyszer megtámadtak minket az éhező mókusok, hogy most aztán hülyére etetjük őket. Megtaláltuk a vér- és mogyorószomjas mókusokat, akik miután körbevették követelték a jussukat, amit azonnal át is nyújtottunk ünnepélyes ceremónis keretében... Szóval megetettünk pár szőrösfarkút, aranyosak voltak meg minden, szinte az ember kezéből ettek. Ez az idill, ami olya ritka ember és állat között egészen addig tartott, amíg meg nem jelent pár kutya akik szintén játszani akartak velük egy kis fogócskát, amire a mogyorózabálók már nem voltak olyan nyitottak... no mind1 hátrahagytuk mogyoróinkat és hazaindultunk a naplementében...
u.i.: Kedves Bátyámnak üzenem, hogy az évfordulót mi az első csókkal egybekötött első estétől számoljuk, amikor összejöttünk... Kis segítség: A Tiétek valószínűleg attól az estétől számolva lenne, amelyikre nem emlékszetek vagy nem akartok emlékezni...vagy ki tudja...Édesapámnak köszönjük, a hozzászólást, még úgy is hogy igazából a bejegyzésemhez az égvilágon sehogy nem kapcsolódott, de mindig szívesen veszünk hasonló történeteket...
Üdv Mindenkinek....
