Utazás haza: A szinte már szokásos géppel délelőtt 10-re otthon is voltunk, szülők vártak minket és inokatesóm is kijött a barátjával. Irány haza. Otthon nálunk ebéd együtt a két család. Ezúton is üzenem nagyon finom volt minden az egész héten... De mivel 1 hét alatt próbáltak szüleink 3 hétre való ételt belénklapátolni nem mindenből sikerült annyit enni, mint terveztük...:) A nap végére kicsit elfáradtunk mivel nem sokat aludtunk és korány lefeküdtünk. Másnap reggel fél 5kor keltem mivel Életeméknél disznóvágásra készültünk. a fél 6os érkezésemmel elsőnek jelentem meg. Lehet mert már vártam a napot. Megérkezett mindenki és kezdődött a vérontás, a trancsír meg minden. Meglepő volt viszont a koca hozzáállása a dolgokhoz, mert mikor már mind körbeálltuk és épp arról társalogtunk merre dőljön szegény, Ő kényelmesen szundított még mindig. Nagyduzzogva aztán felébredt amikor már félig kiréngattuk a ketrecből, de aztán is elég nyugis volt kussolt végig, nehogy felébressze a szomszédokat. No mind1 szóval megvolt a dolog és egy nagyon finom napot zártunk. Estefelé még beugrottam Molnár kollegához, hogy megnézzem hogy megy a pókerbiznisz. A hét sajnos elég gyorsan elment, de azért elugrottunk pár helyre. Megnéztük az uszodát, elugrottunk Kecskemétre suli ügyben és Csuszáékhoz, aztán Egerbe egy estére Bátyámékhoz, ahol elugrottunk egy helyi mulatóba is. Egyik este még egy kis iszogatásra is volt időm Molnárral, Gerivel, Kocekkal és Durucz úrral kis pókerezés keretében. Sajnos a rövid idő miatt nem volt alkalmam minden ismerőssel találkozni, Életemnek sem. Az idő egész héten tűrhető volt. Az utolsó napokban még beiktattunk egy vacsorát Orsiékkal, ami után őrült zsírpartiba kezdtünk... Gyorsan elszaladt a hét és már ott is találtuk magunkat a váróban Ferihegyen. A még említésre méltó mozzanat a beszállás előtti átvizsgálásnál történt, amikor is 2 kissé öntelt picsa nehezményezte, hogy csizmáikat is le kellett venniük mielőtt átmennek a kapun. Valami olyasmit elmegettek, hogy ez megalázó meg ilyenek, mi meg a határőrök jót röhögtünk rajtuk...
Visszaérkeztünk a rakat kajával, mikor megérkeztünk szokásos módon egész hétvégén nem láttunk senkit az egész lakásban, ami annyira nem jelent problémát. Aztán elkezdőtek a szürke hétköznapok. Elkezdtem őj beosztásom, mint bíróságnyitogató kisiparos. Kaptam egy rakat kulcsot és nem sokkal kevesebb kódot és már mehettem is... így hét végére azért már nem keresem olyan sokáig a megfelelő kulcsot a csomón. és délutánjaim szabadok, ami nem rossz dolog...
Életemet meg annyira várták vissza a végnél, hogy el sem kezdték az új munkát, addig amíg vissza nem ért... Mindenki nagyon várta és mindenki érdeklődött, hogy telt a hét meg ilyenk aminek én is örülök, hogy ennyire kedvelik és jól érzi magát ott.
Egyenlőre ennyi, dolgozunk, pihenünk és várjuk Bátyámék érkezését febr.8án...
Puszi Mindenkinek...
