Ismét eljött a péntek. Fizetés nap. JIPPII!!! Dől a lé.
Kis visszatekintés. Múlt héten elég sűrű volt a hetem nekem is meg Adriennek. Nekem kivételesen nagyon sok kocsit kellett pakolnom és szinte soha nem sikerült időben hazaindulni, morcos is volt a banda. A legjobb, hogy nyugodtan elküldhetem az összes külföldi munkatársamat, meg főnökömet melegebbé éghajlatra, hisz úgysem értik. A múlt hét legszebb mozzanata, mikor magyar honfitársam a dobozok között túrva arra lesz figyelmes, hogy mélyen nem tisztelt főnökünk üvölt neki (egyébként csak üvöltve tud beszélni) "Háde Norbert", ami annyit tesz "Gyerünk Norbert" erre a kolega csak annyit tudott mérgében mondani... "MIVAN MÁNMEG ???!!!" Persze a főnök semmit nem értett belőle, de gondolta majdcsak siett. Lehet hogy igy mesélve nem olyan vicces , de ott nekem tetszett... Szóval lement a "busy" (dolgos, elfoglalt) hét, és szombaton sikerült is kipihenni kicsit az egyik ikerrel. Elmentünk egy nem messzi kocsmába. Itt megjegyezném, eszméletlen milyen hagyománya van itt a kocsmázásoknak. Legutóbb amikro sétáltunk a városban pénteken délben, igen délben... csak öltönyös muksókat lehetett látni a pubok előtt ahogy vedelik a sört... Először azt hittem egy szokásos ebédidőt kaptunk el, de már végeztek azért itták már a sokadikat. Ja és nem azért álltak kint mert csak kint lehet dohányozni, hanem mert olyan sokan voltak bent is...
Szóval elment a múlt hét is. Most lassan indulunk a magyar pékségbe, aztán meg a városba. Lehet megnézzük a London Eye-t. Meg shoppingolunk is egy picit ha tudunk...
Most hirtelen ennyi, mert már indulunk is...
