Reggel 5...
Csörög a telefonom. Ismeretlen a szám. Gábor kollegám bnője telefonál, hogy nem-e esetleg tudom merre kószál már megint az ura. Szegény eléggé kivolt, hogy megint elment bulizni és még nem tolta haza az arcát. A telefon után nem tudom miért nem tudtam visszaaludni, azért lementem a konyhába netezni kicsit és csináltam reggelit Életemnek.
Visszatekintés:
szülinap:
Nagy erőkkel készültem a szülinapra. Megvettem minden hozzávalót, sós, pia, üccsi... Az ikrek, Gábor, Laci és barátnőik jöttek és persze az itt lakók is csatlakoztak a mókához, amit kb 22-23 óráig terveztünk nálunk utána átmegyünk a nem messzi pubba táncikálni kicsit. Amiből a végén nem lett semmi, mert ismét Gábor kollega nem volt alkalmas arra hogy bejusson ezért inkább otthon fejeztük be az estét, ami nem is volt baj, mert a végére én is megpihentem kicsit. Mindenki jól érezte magát végülis és ez a lényeg.
Éjszakai a város:
Szombat este kb 22:30 körül kitaláltuk, hogy hamár ilyen kellemes az este elmegyünk a folyópartra és a Tower Bridgehez. Felpattantunk a 341-es buszra és kb 40 perc múlva már ott is voltunk a London Eye melletti hidnál. Csináltunk pár éjszakai képet is. Gyönyörű volt. Aztán átsétáltunk a Tower Bridge-hez is és ott is fényképeztünk párat, aztán irány haza.
Camden Town Piac:
Laciék most méginkább megkedveltek minket és hivnak mindig magukhoz, vagy a környékükre. Voltunk is vasárnap a tőlük nem messzi piacon nézelődni. Kár hogy nem vittünk fényképezőt, mert olyan butikokat árusokat láttunk, amilyeneket sehol a világon nem nagyon lehet szerintem találni. A legrosszabb hely a Cyberdog nevezetű hely volt, ami egy olyan hely volt, hogy amikor bementem úgy éreztem magam mint a 8. utas a halál katakombái között. iszonyat volt. Üvöltött a tuci-tuci és olyan ruhákat árultak a robotnak inkább kinéző próbababákon amiket ép ember nem vesz fel. A legfurcsább viszon az volt hogy sokan voltak és vitték a cuccokat. Itt telljesül a mondás, hogy a szart is el lehet adni. És ez különösen igaz, mert itt Londonban az emberek annyit költenek olyan cuccokra, amiknek semmi haszna, amennyit csak tudnak. Találkoztunk a magyar sráccal aki nem is tudom hány éve árul a piacon olyan papirdarabot, igen papirdarabot, amivel madárhangokat lehet utánozni, és igen megél belőle mert viszik a barmok. A piachoz annyit, hogy nem egy józsefvárosira kell gondolni, bár van olyan része is, annál kúltúráltabb sokkal és kb 5ször akkora. Szóval ilyet is láttunk.
Festival:
Hétfő: Notting Hill Festival:
Ez valami Jamaica-i fesztivál szerűség volt, de egy budapest parádé ehez képest semmi. voltak buli buszok körülötte táncosok üvöltött a zene. Mindenki bulizott. Minden sarkon kaja, pia, valamint shop, ahol minden Jamaica-i felszerelést be lehetett szerezni. Csináltunk jópár képet és körbesétáltuk a környéket. Millióan voltak, ezért a biztonságot elég komolyan vették a helyi erők. A tömeget is folyamatosan figyelték és még a metrómegálló felől érkezők közül a gyanúsabbakat külön megmotozták. Egy élménnyel több volt ez a buli is.
Mai program: Életem most épp felrakja a levest, ha kész megyünk ide nem messze nézelődni meg vásárolni ezt-azt. Aztán estére hivtak megint Laciék hozzájuk, de szerintem jövőhét lesz belőle. Inkább itthon nézünk valami filmet vagy ilyesmi.
